* Geoffrey Chaucer írta,
hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a
hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem
feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő
múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak
arra, hogy átéltük őket és túléltük.
* Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat,
mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor
felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket,
sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha
ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.
* Van egy röpke pillanat,
amikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. A boldog üresség. Az
áldásos vakfolt. De nem tart soká. És hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi
az, amit el akarsz felejteni.
