néha szerelemmel szeretünk

* Már fáradt vagyok
megbocsátgatni - kérlek:
inkább ne bánts meg.
Fodor Ákos

* Kinn kong, üres a gang, nyom a cipő és kéznél se vagy. Benn kong, a kicsi szobánk, összepakolsz, minden lefagy. Egy gong, ütemesen a fejemet veri a falba, nincs gond, én kiheverem, csak belehalok ebbe a dalba.
Magashegyi Underground

* Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni, és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbeeséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón, azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat.

* Én csak hozzád akarok rohanni. És remélem, tudod, hogy minden alkalommal, amikor nem teszem meg, majdnem sikerül.

* Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se.
Müller Péter

Akarsz-e?

Velem életet játszani akarsz-e? Egy élettérben lélegezni, s jelmezeket próbálni a való világ színpadán. Megtartani a nekünk tetszőt, s belebújni holtomiglan, holtodiglan, soha nem levetni, büszkén, hűséggel viselni.

Akarsz-e gyűrűt hordani, mely azt mutatja, történetünk soha véget nem érő, és az elején, közepén, s a végén csak mi ketten vagyunk főszereplők? Múltam mozifilmjét megismerni akarod? Akarsz legyinteni rá, és azt mondani, oh, badarság, felejtsük el, és rázzuk le végre, mint a cipőnkbe ragadt homokot?

Langyos, meztelen bőrrel hozzám simulni akarsz-e? Mindörökre döntést hozni teliholdas éjen, és velem megvárni a nyári hűs hajnalt. Pogány esküt tenni a szerelem szentségében, hogy velem maradsz egészségben, betegségben, és jóban, rosszban. És akarod-e kórházak mállott, zöld, hideg, csempéinek szorítani homlokod, nyugtatni lüktető elméd, engem várni, értem aggódni? És sírni akarsz–e a hazafelé úton, mert ott kellett hagynod a fojtó, nehéz gyógyszerszagban? Sután, remegve imádkozni akarsz–e értem, amíg táncol előtted az ablaktörlő két gonosz, idegesítő lapátja? Összeszurkált, véraláfutásos kezemet fogni áhitattal akarod-e, lehajtott fővel belecsókolni akarsz-e, mintha az lenne a legszebb női kéz a világon, és te sosem láttál volna ehhez foghatót?

Előttem térdelni akarsz-e? Lábamra szépséges cipőket illeszteni, és úgy térdepelni előttem, mintha a herceg lennél, én pedig addig a napig ocsút válogató Hamupipőke? Soha meg nem feledkezni a napról, amikor először résnyire nyitottuk egymásnak az ajtót, először csak a lábad tehetted be, mintha gonosz útonálló lennél, mert én már nem bíztam az emberekben, nem bíztam egyáltalán senkiben, csak önmagamban hittem, azt gondoltam egyszemélyes hadsereg leszek én, és mindennap újult erővel, felvértezve megyek majd ütközetbe. Nagyon tévedtem, mert egyedül kevés vagyok, túl sokszor sebesültem, és kiröhögtek engem a nagymenők. Felemlegetni, visszahozni ezt az időt akarod-e? Emlékezni, hogyan vetkőztettél, hogyan bontogattad férfias türelemmel lelkem rétegeit, mert úgyis tudtad, mindvégig tudtad, mit találsz majd legbelül. Újra bízni kitartóan a megérzéseidben akarsz-e?

Összepakolni a csomagodat akarod? Belefáradni a szerelembe, megfáradni a felelősség súlya alatt. Könnyebbséget, kötöttségmentességet, szabad szerelmet akarsz-e? Akarsz-e szabadon bolyongani újra a világban, oda vándorolni ahová a lábad visz? Gyenge már az a láb, túl sokat menetelt érzelemmentes sivatagokban, elfáradt már, megpihenne már női ölekben, az én ölemben. Akarsz-e összecsomagolva állni, egyik lábadról a másikra ácsorogni életünk előszobájában, és kiszáradt torokkal, elgyengülve, rekedten súgni, nem kell már ez a szerelem, mert megöl, elemészt, fulladsz tőle, és már nem tesz boldoggá? Akarod-e, hogy marasztaljalak, hogy utánad fussak, hogy felkutassalak és megérezzem az illatod a metróhuzatban? Akarod-e, hogy újra magamba bolondítsalak, hogy újra éhesen, ész veszejtve borulj a testemre, és soha ne akarj többé elhagyni engem? Akarsz-e arcodat a kezedbe rejtve sírni, mert valójában soha nem akartad, hogy mi kettéváljunk? És mondod-e még, hogy szerelem sziámi ikrei vagyunk, és a szétválasztás orvosilag és fizikailag is lehetetlen?

Hinni bennem akarsz-e? Vakon bízni, hogy mégiscsak van igazi, földön is, és égben is. Velem együtt éltetni a kapcsolatunkat, új ruhába öltöztetni, megújítani, frissíteni, napfényben füröszteni akarod-e?

Velem életet játszani akarsz-e?
- Forrás

* Ha most megkérdezném, mi a szerelem, lefogadom, hogy legalább tízféle definíciót hallanék, és valószínűleg mind igaz lenne, de egyik sem közelítené meg azt, amit jelent. A szerelemről nem lehet beszélni, azt érezni kell.
Nikodém Vanda

* Hazamegyek, bárhol legyen is az, ahol szeretteim és barátaim élnek. Otthonomnak érzek minden olyan helyet, ahol szabad akaratomból egy hétnél több időt töltöttem egyhuzamban. A régi görögök úgy tartották, ott a hazánk, ahol jól megy a sorunk. Talán nekik is igazuk van.
Száraz Miklós György

* Nem igazán tudom elmagyarázni, hogy milyen, amikor szerelmes vagy, de olyan, mint amikor kényelemben érzed magad. Mintha lenne egy legjobb barátod. Ez egy csodálatos dolog.
Ashton Irwin

* Nem az a baj, hogy az élet sok mindent ígér, amit aztán nem ad meg, hanem az, hogy sok mindent ad, aztán elveszi.
Juan Carlos Onetti

* Soha, egyetlen férfiért sem érdemes megdögleni! Csak az igaziért! Érte érdemes! Élni!
Száraz Miklós György

* A nagy depin és a mélypontokon két dolog segíti át az embert: a szeretet és a humor. Ezek erős védőhálók, és akik ezek nélkül él, az szegény marad és élete végéig boldogtalan lesz.
Bihari Viktória

* A felesleges adalékokat le kell rázni magunkról. Az olyan adalékokat, amik nem tesznek hozzá az életünkhöz, viszont elvesznek belőle. Lehet az egy eszme, egy fogalom, egy buta szokás vagy akár egy ember is.

Nikodém Vanda

* Mindenki őrült, csak a legtöbb ember megpróbálja leplezni. Nagyon jól csinálják! Nem akarják, hogy őrültnek tartsák őket, ezért alkalmazkodnak, beleolvadnak a tömegbe, olyanok lesznek, amilyennek a társadalom megköveteli, elvárja.
Nikodém Vanda

The Heart Wants What It Wants

* A szív halkan törik össze. Azt hittem, hangos lesz. (...) Azt hittem, túlharsog minden mást. De nem volt hangosabb egy suttogásnál. Egy apró, tiszta hasadás. Egy pillanat alatt megtörtént, és csak annyira fájt, mint egy szúnyogcsípés. Az utóhatása azonban halálos volt.
Cora Carmack

* Sok öreg párban látom még csillogni az örök szerelem fényét. Kivillan a megszokás, az elfáradás, a sorsközösség hétköznapi homályából. Még mindig fogja a kezét. Még mindig rá tud pillantani úgy, mint szerelmes. Messziről néz már ez a tekintet - de ugyanaz.
Müller Péter

* Ha ilyen áldozatot kell hozni, a másik üdvéért fenekestől felforgatni mindent, akkor igazán kell szeretni.
Milena Agus

* Olyan gyönyörű. Nem lehet betelni a nézésével. Sose kell azon izgulni, hogy okosabb-e nálam, mert tudom, hogy az. Mulatságos, de sose kíméletlen. Szeretem... olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetetem.
John Green

* Rövid földi életem óta először érzem igazán jól magam. Először érzem azt is, milyen, amikor valaki mindent odaadna értem, és mindent megtenne azért, hogy szeressem... és ez jó. Biztonságot adó, borzongató érzés, hogy ennyire fontos vagyok neked.
A. O. Esther

* A nagy szerelmeknek két fontos napja van: amikor találkozol életed szerelmével, és amikor elveszed feleségül.
Így jártam anyátokkal c. film

* Azt mondják, onnan tudod, hogy igazi egy szerelem, ha annyira fáj, mint egy harapás a lelkeden.
Malú

* Az igaz szerelemben soha nem adjuk fel, még ha a szerelem tárgya könyörög is.
A pletykafészek c. film

... ha nem tudunk felejteni

* Az ivás sok mindent felhoz, ami a lélek mélyén lapul. (...) Ami a józannak a fejében, az a részegnek a nyelvén.

* Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egyetlen bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Olyanokat mond, hogy "már háromszor megbeszéltük, hogy növesztesz ide oldalra egy kis fület!", meg hogy "sokkal jobb volna mindenkinek, ha nem lennél ennyire átlátszó, kezd idegesíteni"... stb. Ahelyett, hogy keresne magának egy bögrét! Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, és hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya.

* Még ha meg is tud bocsátani egymásnak két ember, vajon el tudják felejteni mindazt, ami történt? És meg tudunk igazán bocsátani, ha nem tudunk felejteni?
Szex és New York c. film

Ami igazán számít...

* Nem nehéz észrevenni a különlegeset, ha sok szart hajigált az utunkba az élet.

* Az otthonod ott van, ahol valaki szeretné, ha tovább maradnál.
Stephen King

* Túlságosan rohanunk. Túl gyorsan beszélünk. Túl gyorsan gondolkodunk, már ha gondolkodunk! Mailezünk, SMS-ezünk, és az üzeneteinket nem olvassuk el újra, nem figyelünk a helyesírásra, megfeledkezünk az udvariasságról. A dolgok értelme vész el.
Grégoire Delacourt

* Úgy gondolom, a legtöbb ember, akit nagy veszteség, akit igazán hatalmas tragédia ér életében, keresztúthoz érkezik. Talán nem azonnal, de amikor a sokk elmúlik, akkor mindenképpen; lehet, hogy hónapokkal, lehet, hogy évekkel később. Ekkor a tapasztalataik hatására vagy többé válnak, mint amik addig voltak, vagy összemennek.
Stephen King

* Az élet csak azért értékes, mert véget ér.
Rick Riordan

* Akartalak... mindennél jobban, mindenkinél jobban. Megtalálni, felfedezni, szeretni. Veled lenni, megélni az életet. Akartam. Akartalak. Aztán mást is akartam. Felejteni. Nem szeretni. Elveszíteni az úton, nem gondolni rád. Soha, soha, soha. Soha nem tudni rólad. De nem lehetett. Nem lehet. Felejteni, nem szeretni, elveszíteni. Csak egyet lehet. Megtalálni. Újra és újra és újra. Szeretni.
Csitáry-Hock Tamás

* Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.
Csitáry-Hock Tamás

* Akik nem mozdulnak meg, észre sem veszik a láncaikat.
Rosa Luxemburg

* - Olyan hülyének érzem magam!
- Nincs miért szégyenkezned. Örülj, hogy tiszta szívből tudtál szeretni valakit. Nagyon sok embernek nem adatik meg ez a lehetőség. Csak nő, nő bennük az érzés, és alig várják, hogy rázúdítsák valakire. Ne hidd, hogy ezek után nem leszel képes mást szeretni.
Margit Sandemo

* Ijesztő törődni a másikkal, mert mindketten tudjátok, milyen egy szempillantás alatt elveszíteni valakit. Viszont nem hagyhatjátok, hogy a félelem irányítsa az életeteket. (...) Ne éljetek úgy, hogy a múltatok mögé bújtok! Éljetek a pillanatnak! Ha találsz valakit, akivel örökké együtt szeretnél maradni, ne engedd el! Akár egy nap, egy év vagy ötven év lesz az az örökké (...). Ne hagyd, hogy a veszteségtől való félelem megakadályozza, hogy szeresd!
Nicole Williams

* Az ember addig fiatal, ameddig céljai vannak.
Margit Sandemo

* A nők haragja tovább tart a bánatuknál.
George Sand

* Ha adhatok egy jó tanácsot, tanulj meg felejteni, hidd el, nem jó mindenre emlékezni.
Tóth Imre