néha szerelemmel szeretünk

* Már fáradt vagyok
megbocsátgatni - kérlek:
inkább ne bánts meg.
Fodor Ákos

* Kinn kong, üres a gang, nyom a cipő és kéznél se vagy. Benn kong, a kicsi szobánk, összepakolsz, minden lefagy. Egy gong, ütemesen a fejemet veri a falba, nincs gond, én kiheverem, csak belehalok ebbe a dalba.
Magashegyi Underground

* Néha nem többel, csak reménnyel szeretünk. Reménnyel, hogy soha nem szűnünk meg hinni vágyaink állandóságában. Néha félelemmel, mert van úgy, hogy a boldogság mélyebb, mint amit képesek vagyunk megtapasztalni vagy felismerni, és nagyszerűbb, mint amit a bátortalan szív képes lenne elviselni. Néha kétségbeeséssel, kínzó álmokkal, belénk ragadt gondolatokkal, fájón, azon töprengve, vajon hogyan fogjuk lelkünknek ezt az örökös sajgását elviselni. De néha szerelemmel szeretünk, csak úgy, igazán, adakozva, felszabadultan, szabadon, és nem a magunk, hanem a más boldogságáról szövögetünk álmokat, elűzve így a rettegő magányt, a kételyt, és a szomorú borzalmakat.

* Én csak hozzád akarok rohanni. És remélem, tudod, hogy minden alkalommal, amikor nem teszem meg, majdnem sikerül.

* Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se.
Müller Péter