* Van, hogy egy apróság megváltoztatja az életünket. Hirtelen, amikor a legkevésbé számítunk rá, történik valami, és új irányba indít.

* Az igaz barátság megmagyarázhatatlan kapcsolat két olyan ember szíve  között, akik gazdagabbá teszik egymás életét. Talán nem is emlékeznek már, hogyan született barátságuk, azt azonban biztosan tudják, hogy létük kölcsönös ajándékot jelent életükben.

* Szeretnék ragyogni, megint. Úgy, ahogy más ragyogtat, úgy, amire egyedül nem vagyok képes. Vágyom rá. Tényleg. Szeretni, ölelni, érezni, tudni, hogy szeret. Nagyon. Közben meg nem. Menekülnék, harcolnék ellene, kihagynám, átlépném, elengedném, mert félek, csak mindent elront. Közben meg tudom, hogy aki szeret, csak jót akar. Inkább többé tesz, erősebbé, színesebbé, boldogabbá, ragyogóbbá, és tudod mit? Legyőzhetetlenné.

* Senki sem veheti el tőled, ami jog szerint megillet. Ha a tiéd, vissza is fog kerülni hozzád, amikor elérkezik az ideje. Ha valamit sosem kapsz vissza, azt nem neked szánták.

* A "tökéletes férfiak" (alfahímek) egész egyszerűen hidegen hagynak. Tudjátok, kikről beszélek? A nagy-vagány menőkről. A hófehér fogú, széles mosolyú szépfiúkról, akik mindig harsányan nevetnek, és akkora a szexuális önbizalmuk, mintha egy rakétát rejtegetnének Calvin Klein boxersportalsójukban. Nos, ez a típus engem sohasem érdekelt.

* Ha megismersz valakit, aki segít elfelejteni a múltat, akkor ő lesz a jövőd.

* Ha azt hiszed a kaland veszélyes, próbáld ki a megszokást. Az halálos.

* Fontos vagy. Mert vagy. Csendes érkezés, boldog ébredés, puha ölelés, izgalmas felfedezés, szelíd érintés, lágy dallam, könnyed szárnyalás, valóra váló csoda. Vagy napfény, víz, levegő, illat, íz, szín, kávé, mézescsók, magasság, mélység, távolság, közelség.

* Amikor az ember úgy lesi-várja valakinek a jöttét, (...) és amikor a távollétében az ember nem tud másra gondolni, egyedül csak őrá, amikor semmi és senki nem fontos, csak ő, egyedül csak ő, és amikor az ember úgy érzi, most adni szeretne, mindent-mindent nekiadni, ráhalmozni - akkor szerelmes.

* Ahogy egyre inkább megismersz valakit, minden külső tulajdonsága apránként elhalványul. Már nem számít, milyen színű a haja, vagy hogy milyen magas - idővel sokkal inkább a lelkét figyeled, nem a külsejét.
Ezért mondják azt, hogy igazán a másik ember belsőjébe szeretünk bele; a külseje után persze vágyakozhatunk, tetszhet nagyon a szeme vagy az izmos hasa, de ezeket csak a szemeddel szereted, nem a szíveddel! Mikor úgy igazán megismersz és megszeretsz valakit, minden külső hiányossága vagy hibája eltűnik. Ez a szeretet lényege - a tökéletlenségek mögött meglátni valakiben a szépséget.

* Nem érdekel, ha utálod a fogaid vagy a hangod. Nem érdekel, ha utálod a hajad, a mosolyod, a nevetésed és az, hogy szomorú vagy. Nem érdekel, ha nem tetszik, ahová eljutottál vagy ha megakarsz halni... Szeretni foglak és vigyázni fogok rád, megcsókollak és szeretkezni fogok veled. Elfogom mondani, mennyire csinos vagy és éreztetni fogom veled. Szeress, és viszont szeretni foglak, míg te is szeretni nem fogod önmagad, és nem érdekel, hogy egy örökkévalóság fog kelleni ehhez.

* A felnőtté váláshoz az is hozzátartozik, hogy bizonyos dolgokat és embereket megtanulunk elengedni.

* Borzasztó érzés, amikor arról a személyről álmodsz, akit szeretsz, és amikor felébredsz, nincs melletted.

* Bizonyítsd be, hogy igazam van... Hogy vannak még szerelmek, olyan igazik, és nem csak valami utolsó társfüggő, egymásba betegesen karmokat vájó kapcsolatok. Olyan nem kell. Egy kapcsolat ne arról szóljon, hogy egymást húzzuk le egészen a sárga földig, hanem inkább az ellenkezőjéről: addig emelni a másikat, ameddig csak tudod, közben nem elfelejtve azt, hogy nem szabad megszokni, hogy van, létezik, támogat, szeret, mert abban a pillanatban, hogy elhiszed, vége és meghal az egész... 

* Nincs olyan, hogy igazi. Szerintem. Olyan van, hogy jön valaki, és működik a kémia. Azt érzed, hogy érte képes vagy változni, lenyugodni, simulni, nő lenni, anya lenni, lassítani, adni, szeretni, ölelni, csókolni, harcolni, boldogan, és egy percig sem gondolkozol közben azon, hogy megéri-e. Hogy mi van, ha csak játszik veled. Mi van, ha ő is bántani fog, ha ez is fájni fog... Mert lesz olyan pasi, akinél ez meg sem fordul a fejedben, hiszen a fájdalom nem lesz opció. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nehéz. Ó, dehogynem. De minden áldott nap az fog a szemeitek előtt lebegni, hogy megéri csiszolódni, mert együtt a legjobb.

* Ha az életben egyszer megtanulsz valakit igazán szeretni, akkor tanulj meg hozzá hűnek is maradni. Mert szeretni egyszerű ösztön az egész... De hűnek maradni sokszor igazán nehéz.

* Aztán egy szép napon arra ébredek, hogy már nem ő jár a fejemben...és rájövök, hogy túl vagyok a nehezén. A szívem sebet kapott, de majd begyógyul, és akkor majd újra tudok örülni az élet szépségeinek. Történt már velem ilyen, és fog is még történni, ebben biztos vagyok. Ha valaki elmegy, az azért van, mert jönni fog helyette valaki más - és újra rám talál a szerelem.

* Tetszel. Nem vagyok szerelmes. Tetszel, ennyi az egész. A szemeddel akarom látni a világot, jobban akarlak ismerni, mint bárki... Tudni akarom mi volt a jeled az oviban vagy hogy, melyik a legelső emléked amire tisztán emlékszel. Gyerekből, felnőtté akarok melletted válni, vagy valami olyasmivé. Ott akarok lenni amikor boldog vagy és akkor is amikor másnaposan az ágyat nyomod. Nem, nem vagyok szerelmes beléd. Ahányszor ezt kimondtam mindig minden elromlott körülöttem. Én nem vagyok szerelmes, csak tetszel, a hajad, a hangod, a szád...

* Nem utál téged. Azt utálja, hogy nem lehet veled.

* Tudni akarom, hogy mivel lehet ezt a lányt megnevettetni. Tudni akarom, hogy mitől sírja el magát. Tudni akarom, hogy milyen érzés az, amikor úgy néz rám, mintha én lennék a mesebeli herceg.

* Lesznek akiket megbántasz úgy, hogy észre sem veszed. Lesznek, akik úgy bántanak meg, hogy fogalmuk sem lesz róla. Lesznek, akiket barátnak hittél, de saját maguk előtt is elbuknak. Lesznek akik ellenségnek látszanak, s ők állnak melléd a bajban. Lesznek útonállók, bliccelők, átutazók. Lesznek akiket nevetve, s akiket sírva hagysz ott egy-egy állomáson. Mindig, mindennek célja van. fáradalmas, izgalmas utazás az élet. S ha találsz egy útitársat, aki végigkísér rajta, elértél mindent, amiről mások csak álmodoznak...

* Nem baj, ha fáj. Fájjon csak. Szakadjon ki a szíved, érezd, ahogy darabokra tépik, de ne merülj el benne. Tudd, hogy mikor kell nemet mondani az önmarcangolásnak és felállni: tovább menni, mert mások várnak. Szükségük van rád, és nem állhatsz meg. Érezned kell, ha fáj, át kell élned, de tudnod kell, hogy hol van a határ. Hogy mikor kell felállnod és magasról tenned a körülményekre. Menj és higgy, mert akinek hite van, mindene van. Rakd mellé a szíved, higgy magadban, és ha ezt mások is megteszik érted, mert szeretnek, nem lesz lehetetlen.

* Butaság,hogy harcolj valakiért. Miért kellene harcolni? A szerelem nem arról szól, hogy harcolj, és ne add fel, és tarts ki, és szerezd meg őt mindenáron...Nem! A szerelem az, amikor találkozik két ember, és ők mind a ketten úgy döntenek, hogy együtt akarnak lenni. Harcolni valakiért? Annak mi értelme? És ha megnyered a harcot? Akkor elég lesz neked az,hogy veled van? El tudod fogadni,hogy csak azért van veled mert te kiharcoltad? Ez nem szerelem, ez önzés, kisajátítás! Az igazi szerelmeseket nem akadályozhatja, sem távolság, sem család, sem vallás, sem semmilyen külső tényező abban, hogy együtt legyenek.. Mert akkor a másik a legfontosabb a világon, fontosabb annál, hogy mit mond róla a családod, a barátaid, a hited, így nincs is semmi, ami akadály lehet. Ha mégis,akkor az csak kifogás! A szerelembe mindenkinek szabad akaratából kell lépni!

* Az ember képes szuperszónikus repülőgépeket és rakétákat küldeni a világűrbe, egyetlen hajszál, vagy bőr egy parányi részecskéje alapján képes azonosítani egy bűnözőt, olyan paradicsomot termeszteni, ami 3 hétig eláll a hűtőben anélkül, hogy a héja megráncosodna, mikrochippen információk milliárdjait tárolni...azt azonban mégis képes hagyni, hogy emberek haljanak meg az utcán...

* Nem az, hogy mit érzek irántad, hanem az, hogy mit nem érzek más iránt, de irántad igen.

* Az első pillanattól, hogy megérintett, a lelkemnek olyan felét ébresztette fel, amelyikről nem is tudtam, hogy létezik.

* Soha nem felejtem, mit éreztem, mikor először megláttalak. Volt benned valami különleges, ami örökre megmarad az emlékezetemben. Talán a szemeid, talán a kezeid, vagy az ellenállhatatlan mosolyod... Bármi is volt az, magával ragadott és megigézett. Vannak pillanatok, mikor újból érzem a varázslatot, ugyanazt a láthatatlan erőt, amely feléd húz - éppúgy, mint mikor legelőször találkoztunk.

* Olyan alattomos dolog ez a vonzódás. Először észre sem veszed, hogy több van köztetek majd szépen beléd bújik, meglapul és amikor a leggyengébb vagy eluralkodik rajtad és akkor már nem tehetsz ellen semmit, csak várhatsz, hogy alakul a sorsod...

Nőnapra!:)

„Valamennyi civilizált nép tisztelte a nőt.” – Jean Jacques Rousseau

„A nők és a macskák azt teszik, amihez kedvük van, míg a férfiaknak és a kutyáknak relaxálniuk kéne és megbarátkozniuk a gondolattal.” – Robert A. Heinlein

„Általában minden idióta háta mögött egy fantasztikus asszony áll.” – John Lennon

„Nevelsz egy férfit, nevelsz egy férfit. Nevelsz egy nőt, nevelsz egy teljes generációt.” – Brigham Young

„Egyetlen nő sem vágyakozik arra, hogy egy férfi magával ragadja, ő csupán annyit akar, hogy a férfi akarja azt megtenni.” – Elisabeth Peters

„Lehetséges, hogy a szeretett nő szeme valójában maga a világ vége.” – Grigore Vieru

„A nő többet képes mondani egyetlen sóhajtással, mint a férfi egy teljes beszéddel.” – Arnold Haultain

„A nő úgy ismeri a szeretett férfi arcát, mint ahogyan a tengerész ismeri a tengert.” – Honore de Balzac

„A nők olyan lények, akiket szeretni kell, nem megérteni.” – Oscar Wilde

* Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kifosztották. De mind újrakezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni!

* Elveszíteni őt kék volt, mint amit sosem ismertem. Hiányolni őt sötétszürke volt, teljesen magányos. Elfelejteni őt olyan volt, mint megpróbálni emlékezni valakire, akit sosem ismertél. De szeretni őt vörös volt...

* Szerintem Isten elrontott valamit. Az emberek a szemükkel látnak és nem a szívükkel. Külsőségek alapján ítélkezünk, nem nézünk a felszín alá. Ha a szívünkkel kéne lássunk, talán a kívülről ronda emberbe szeretnénk bele, nem látnánk, hogy pattanásos, túlsúlyos vagy éppen púpos. Ha csak a szívünkkel látnánk, akkor mindez nem számítana.

* Rendkívüli dolog az, amikor olyannal hoz össze a sors, akiben megtalálod a másik feled, aki elfogad olyannak amilyen vagy!

* Tudom, hogy hiába, de minden porcikám őt kívánja.

* Olyasmi elvesztése miatt sírok, ami sosem volt az enyém. Milyen nevetséges! Gyászolni valamit, ami soha nem is volt - az istenverte reményeimet, az istenverte álmaimat és megkeseredett várakozásaimat.

* Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.

* Csak a gyengeelméjűek nem engedik, hogy az irodalom vagy a költészet hatással legyen rájuk.