* Borzasztó érzés, amikor arról a személyről álmodsz, akit szeretsz, és amikor felébredsz, nincs melletted.
* Bizonyítsd be, hogy igazam van... Hogy vannak még szerelmek, olyan igazik, és nem csak valami utolsó társfüggő, egymásba betegesen karmokat vájó kapcsolatok. Olyan nem kell. Egy kapcsolat ne arról szóljon, hogy egymást húzzuk le egészen a sárga földig, hanem inkább az ellenkezőjéről: addig emelni a másikat, ameddig csak tudod, közben nem elfelejtve azt, hogy nem szabad megszokni, hogy van, létezik, támogat, szeret, mert abban a pillanatban, hogy elhiszed, vége és meghal az egész...
* Nincs olyan, hogy igazi. Szerintem. Olyan van, hogy jön valaki, és működik a kémia. Azt érzed, hogy érte képes vagy változni, lenyugodni, simulni, nő lenni, anya lenni, lassítani, adni, szeretni, ölelni, csókolni, harcolni, boldogan, és egy percig sem gondolkozol közben azon, hogy megéri-e. Hogy mi van, ha csak játszik veled. Mi van, ha ő is bántani fog, ha ez is fájni fog... Mert lesz olyan pasi, akinél ez meg sem fordul a fejedben, hiszen a fájdalom nem lesz opció. Ez nem azt jelenti, hogy nem lesz nehéz. Ó, dehogynem. De minden áldott nap az fog a szemeitek előtt lebegni, hogy megéri csiszolódni, mert együtt a legjobb.
* Ha az életben egyszer megtanulsz valakit igazán szeretni, akkor tanulj meg hozzá hűnek is maradni. Mert szeretni egyszerű ösztön az egész... De hűnek maradni sokszor igazán nehéz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése