....úgy kell tennünk mintha meg sem történt volna?

* Mindent elsirattam. Mindent, amit utáltam magamban, mindent, amit elveszítettem az idők során, amióta abban a korban vagyok, hogy megértsem: van, amit örökre veszítünk el.
Anna Gavalda

* Nehéz elengedni a dolgokat. Még akkor is, ha az, amit el kéne engedni, csupa tövis. Talán éppen azt a legnehezebb.
Stephen King

* Meg lehet tanulni, hogy a megfelelő férfit szeressük? Persze. Inkább azzal van gond, hogy elfelejtsük a nem megfelelő férfit, aki csak úgy belépett az életünkbe, kopogtatás nélkül, mert arra járt, és látta, hogy nyitva az ajtó.
Paulo Coelho

* Szokj hozzá, hogy akik igazán szeretnek, néha megkarcolnak.
Müller Péter

* Azt mondod, meghalnál a szerelemért, de nem tudsz semmit a halálról, és nem tudsz semmit a szerelemről!

* Igaz, hogy nem változtathatunk a múlton. De vajon úgy kell tennünk mintha meg sem történt volna?

* Fogalmam sincs, hogy merre lehetsz a nagyvilágban, John, de tisztában vagyok vele, hogy már rég elveszítettem a jogot, hogy tudjam. Mindegy, hány év telik el, egy mondatot mindig őrzök a szívemben: majd találkozunk.

* Melletted akarok felébredni reggelente, esténként téged akarlak látni a vacsoraasztal másik oldalán. Veled akarom megosztani a napjaim minden apró részletét, és hallani akarom a te napjaid részleteit is. Veled akarok nevetni, azt akarom, hogy amikor elalszom, te legyél a karomban. Mert te nem csak az egyik múltbéli szerelmem vagy. Te voltál a legjobb barátom, a jobbik felem, és nem tudom elképzelni, hogy ezt újra feladjam.
Nicholas Sparks

* - Mindenkivel ilyen jó a szeretkezés? (...)
- Hát... ha olyasvalakit választasz, aki tetszik, akkor igen, általában jó vele... De felejthetetlen és eget rengető csak akkor lesz, ha szerelmes vagy abba, akit ölelsz. Csak akkor halsz bele egy-egy szeretkezésbe, ha közben a lelkedet is a másiknak adod.

* Nem elvesztem, hanem több lettem. Mert semmi mást nem akartam, csak, hogy felejtsek, túl legyek, jól legyek és újra boldog legyek. Nem tettem hatalmas nagy dolgot, mindössze eldöntöttem, hogy talpra állok. Ez az én történetem. Mindenkié teljesen más. De egy ponton van hasonlóság: abban, hogy minden fejben dől el.

* Néha az ember túl fiatalon választ társat magának, aztán megváltozik, de a másik nem változik vele.

"Mossa az eső...mossa az eső össze szívünket..."

Már tudom!

* Az elmúlt években megtanultam, hogy az egyedüllét még nem magány. És, sokszor, ha van is valaki melletted akkor is lehetsz elhagyatott. Megtanultam, hogy a szerelem nem egy csóknál kezdődik és nem a szexnél folytatódik. Már tudom, hogy a legnagyobb rosszból is fel lehet állni, mindössze akarni kell. Hogy mindenkinek mást jelent a boldogság. Hogy minden ember értékes, köztük én is. Megtapasztaltam, hogy a férfiak és nők máshogy működnek. Hogy mindent el lehet felejteni, de igenis dolgozni kell rajta. Nem szégyellni semmit, amin keresztül mentem. Aki szeret, az a múltammal, gyengeségeimmel, hibáimmal együtt fog szeretni. Felismertem, ha nem változtatok és nem keményedek, akkor ez a világ maga alá temet. Hogy minimális szinten muszáj önzőnek lenni. Hogy nem ítélkezhetek más emberek felett és legfőképp, amit adok pontosan azt is fogom visszakapni. Legyen az jó vagy rossz. Már tudom, hogy a kimondott szónak súlya van, és van olyan, ami egy életen át marja a lelkem. Hogy a legigazabb barátom az idő és éppen ezért a jelenben kell élni, a múltból tanulni, a jövőért meg dolgozni.

Ahol nincs Te, ott nincs én se...

* Különös ez a primitív ösztön: az ékességek szeretete. Visszanyomozható egészen a paleolit korszakig. A női nem egyik legelső ösztöne.
Agatha Christie

* Szükségem van rád... nem a szépségedért. Nem a mosolyodért, a nevetésedért. Nem a jókedvedért, az érintésedért. Nem azért, mert csodálatos veled a találkozás. Nem a tópartért, nem a templomért, nem az ölelésért. Nem a közelségért. Nem csak ezért. Hanem a rossz kedvedért, az aggodalmaidért, a fájdalmaidért. A fáradtan is szép arcodért. A szúrásodért, a kemény szavakért, a távolságért. Mindenért. Mindenért, ami te vagy.
Csitáry-Hock Tamás

* - Tudod, ennek az egész kapcsolatdolognak a velejárója, hogy elmondhatsz a másiknak akármit, és tudod, mi a legjobb?
- Mi?
- Az, hogy mindig szeretni fog.
Mike és Molly c. film

* Régebben azt hittem, amikor az emberek beleszeretnek valakibe, egyúttal kikötnek egymás mellett, és azt követően nincs más választásuk. És lehet, hogy ez igaz is a kezdetekre értve, ám most már nem. Belészerettem. De nem szeretnék csak jobb híján vele maradni, mintha nem lenne más választásom rajta kívül. Azért tartok ki mellette, mert ez az én döntésem, nap mint nap, amikor felébredek minden áldott nap, amikor veszekedünk vagy hazudunk egymásnak, vagy csalódást okozunk a másiknak. Újra meg újra őt választom, ő pedig engem.
Veronica Roth

* Időnként nem azért szeged meg a szabályokat, mert mérges vagy. Időnként azért szeged meg a szabályokat, mert félsz.
Red Band Society c. film

* Vannak dolgok, amiket semmilyen varázslat nem pusztíthat el, mert önmagukban is varázslatosak.
Cassandra Clare

* A megbocsátás valójában a keserű emlékek állandó elhessegetését jelenti, egészen addig, amíg az idő begyógyítja a sebeket, elmúlik a düh, és feledésbe merül a bűn.
Veronica Roth

* Annyi minden van, ami rosszabb a halálnál. (...) Ha nem szeretik az embert, vagy ő maga képtelen szeretni. Az rosszabb.
Cassandra Clare

John Green: Csillagainkban a hiba #2

* Egyes turisták azt gondolják, hogy Amszterdam a bűn városa, holott valójában a szabadság városa. Csakhogy a szabadságban a legtöbb ember a bűnt látja.

* Olyan szerencsés vagyok, hogy szerethetem. (...) Nem az ember dönti el, hogy szenved-e a világban, de abba van egy kis beleszólása, ki mérje rá a szenvedést. Én szeretem a választásomat. Remélem, ő is szereti az övét.

* Egyes végtelenek nagyobbak más végteleneknél.

* Szerelmes vagyok beléd, és nem fogom megtagadni magamtól az igazmondás egyszerű örömét. Szerelmes vagyok beléd, noha tudom, hogy a szerelem csak egy kiáltás az űrbe, a feledés elkerülhetetlen, valamennyien halálra vagyunk ítélve, és eljön a nap, amikor minden munkánk porrá válik, azt is tudom, hogy a Nap elnyeli az egyetlen földünket, de azért szerelmes vagyok beléd.

* El sem tudom mondani, milyen hálás vagyok a mi kis végtelenségünkért. A világért se cserélném el. Az örökkévalóságot adtad nekem a megszámozott napokban, és én hálás vagyok érte.

* Szép vagy. Számomra gyönyörűség nézni a szép embereket, és egy ideje úgy döntöttem, hogy nem tagadom meg magamtól a létezés egyszerűbb örömeit. Különösen, miután voltál olyan kedves rámutatni, hogy mindez a feledésbe és hasonlókba torkollik.

* Eljön az idő, amikor mind halottak leszünk. Mind. Eljön az idő, amikor nem marad ember, aki emlékezzék, hogy léteztünk, vagy arra, hogy fajunk bármit is csinált. Senki sem marad, hogy emlékezzék Arisztotelészre vagy Kleopátrára, pláne rád. Elfelejtenek mindent, amit tettünk, építettünk, írtunk, kigondoltunk és felfedeztünk. (...) Ha az emberi feledés elkerülhetetlensége aggaszt, annyit javasolhatok, ne törődj vele. Isten a megmondhatója, mindenki ezt teszi.

John Green: Csillagainkban a hiba #1

* A gyász nem változtatja meg az embert, hanem megmutatja.

* Nem volt tökéletes, semmi ilyesmi. Nem volt a tündérmesék szőke hercege, vagy mit tudom én. Időnként igyekezett olyan lenni, de akkor szerettem a legjobban, ha nem erőltette.

* A szerelem az, hogy mindenképpen megtartjuk az ígéretet.

* Életem nagy részét annak szenteltem, hogy igyekeztem nem sírni azok előtt, akik szerettek (...). Összeszorítjuk a fogunkat. Felnézünk a magasba. Azt mondjuk magunknak, hogy ha sírni látnak bennünket, az fájni fog nekik, úgyhogy csak a Bánatot jelentjük majd az életükben, márpedig nem szabad egy merő bánatnak lennünk, így hát nem sírunk, hanem mindezt végigmondjuk magunknak, miközben a mennyezetet bámuljuk, azután nyelünk, noha a torkunk nem akar engedelmeskedni, ránézünk arra, aki szeret minket, és mosolygunk.

* Korunk olyasfajta csatákra szakosodik, amelyekben senki nem veszít semmi értékeset, kivéve kétségtelenül a saját életüket.

* Az egyetlen személy, akivel igazából akartam beszélni Augustus Waters haláláról, az Augustus Waters volt.

* Azt mondod nem vagy különleges, mert a világ nem tud rólad, de ezzel megsértesz engem. Én tudok rólad.

* Én hiszek az igaz szerelemben, tudod? Nem hiszem, hogy mindenkinek megmarad a szeme, vagy sose betegszik meg, vagy ilyesmi, de mindenkinek kellene egy igaz szerelem, és annak legalább egy életen át kellene tartania.

falling to pieces

* Tisztában van-e vele egyáltalán az emberiség, milyen csodálatos dolog egymás karjába bújni és egyhuzamban akár órákig is ott időzni a meleg fészekben? Egyesek bizonyára tudják ezt, de ők vannak kisebbségben. Az ölelkezés titkát csak az érti igazán, akinek hosszú ideig nélkülöznie kellett ezt az élményt.
Stephen King

* - Milyen szerelmesnek lenni? (...)
- A legcsodálatosabb és legszörnyűbb dolog, ami az emberrel megtörténhet. Tudatában vagyunk annak, hogy rábukkantunk valami egészen hihetetlen dologra, és örökre meg akarjuk tartani, aztán minden egyes percben rettegünk attól, hogy elveszítjük.

* Szenvedély.. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.

* Ez a baj a fájdalommal (...). Megköveteli, hogy érezzék.

John Green

Legszebb szó: Szeretet

* Ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja.
Emma Chase

* Van az a szeretet, amit nem tudsz leírni, ami túlmutat mindenen, amit valaha éreztél, mert több, erőteljesebb, megszakíthatatlan, amolyan mindent felülíró. (...) Ha kell, elengeded, megválsz tőle, kiiktatod, élsz nélküle, mert tudod, hogy mindennek idő kell, és néha a legnagyobb próba pont az idő, ami megmutatja az igazi érzéseket, azt, hogy valójában semmi sem számít, csak az, hogy vagytok egymásnak.
Oravecz Nóra

* A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben. Valójában az tartja melletted a másikat, ugyanis a külsőségek csak ideiglenesen elégíthetnek ki, míg a tiszta szeretet akár egy életen át elég lehet.
Oravecz Nóra

* A szerető szív mindent átél, mindent eltűr, mindent megbocsát, mindent elnéz - s nem tud ítéletet mondani. Gyenge az igazlátáshoz. Túlságosan benne van a másikban, összekeveredik vele, átöleli, még a tüskéivel együtt is. Bármilyen riasztó bajt, vétket, hibát lát a másikban - ha egyáltalán lát! -, azt mondja: "Jaj, szegénykém!" Együtt fáj vele. Ha a másik a pokolba tart, sajgó, szomorú szívvel, de megy vele.
Müller Péter

* Mesélsz... és én hallgatlak. Boldogan. Mert ez a mese csodálatos. Mert ez a mese igaz. Mert ez a mese kettőnké. Mert ebben a mesében mindent meghallok. Mindent, amit szavakkal nem mondasz el. Mindent, ami a szavakon túl van. És én hallom ezt a mesét. A legszebbet. Amit a szemeiddel mesélsz. Amit a szemeimmel hallgatok.
Kettőnk csendjében.
Csitáry-Hock Tamás

* Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged.
Hazug csajok társasága c. film

* Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszerethetne.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol

* Nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy soha többé nem fogok majd sírni olyanok miatt, akik nem érdemlik meg. Fogok még. Bár sokat tanultam, arról hogyan ismerjem ki hamar az embereket, és tartsam távol azokat, akik arra érdemtelenek, a szívem mégsem veszem körbe magas falakkal. Nem zárkózom be, hogy kizárjam azokat is, akiknek ott a helyük, hogy a keserű tapasztalatok miatt elfelejtsem, milyen szeretni. Falaimat nehezen tudják átmászni, de koránt sem reménytelenül… Elfogadtam, csak azt nem érinti meg semmi, aki érzéketlen, s közönyös, ezért egy érző szívű ember valahol mindig sebezhető marad. És ha ez az ára, én nem leszek gyáva, vállalom! Jöhet bárki, érhet bármekkora csalódás, egyet soha nem irthatnak ki belőlem: a szeretetet. Mert elég körülnéznem ahhoz, hogy tudjam, aki fél szeretni, az lemond minden csodáról és boldogságról. Aki fél szeretni az örökre elveszett.

* Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.

* Mindig azt mondogattam magamnak: megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem..

The Notebook #2

* Minden imára, amit mondtam, te vagy a válasz. Egy dal, egy álom, egy suttogás.

* Egyetlen fuldokló sem tudja, melyik csepp az, amelyiktől ő hal meg.

* Az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, azaz érzés kitörölhetetlen.

* Akárhogyan is döntök, aszerint a döntés szerint kell élnem. Örökre. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza.

* Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

The Notebook #1

* A csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

* A nappal és az éjszaka olyan különleges módon követi egymást, mint kevés más dolog: egyik nem létezik a másik nélkül, ugyanakkor egyszerre soha nem létezhetnek.

"Igazi volt.. ugye..? Te és Én. Régen, mikor csak gyerekek voltunk. De igazán szerettük egymást, nemde?"

 * Olyan keményen beleveted magad a munkába, hogy alig van időd levegőt venni. Ennek három lehetséges oka van: vagy őrült vagy, vagy ostoba, vagy felejteni próbálsz.

* Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.

* A káoszban nem venném észre, hogy hiányzol. A káosz az jó. Mert az menedék. De ennek ellenére tudom, hogy a békére szomjazom. Mindennél jobban.

* Csak úgy, álltam, néztem a semmibe, közben azt éreztem, hogy már semmi sem olyan, mint régen volt. És már soha nem is lesz olyan. Még én sem. Most szomorú is lehetnék, és sírhattam is volna azután, ami már elmúlt, de akkor én lettem volna a létező legostobább lény a földön. Inkább nevettem a világra. Kinevettem a leckéket, amiket adott. Kinevettem magamat, hogy mennyire féltem csalódni, veszteni, a kudarcoktól és a nehézségektől. Nevettem, mert rájöttem, hogy milyen sokat kibírok, vagy hogy mindent túlélek, és ezért felesleges volt félnem. Hogy nincs az a csalódás, amiből nem lábalsz fel, nincs az a kudarc, amely után nem tudsz sikereket elérni, nincs az a veszteség és űr, amit ne tudnál kitölteni. Mert az idő gyógyít minket. Először reményeket és hitet ad. Később álmokat, célokat, aztán sikereket, közben pedig felnyitja a szemeinket annyira, amennyire csak tudja. Ezek után már teljesen tisztán látunk, és szinte biztos, hogy már soha többé nem is kérnénk vissza a múltat. Helyette inkább büszkén nézzünk vissza az életutunkra, mert büszkének kell lenni arra az emberre, akivé váltunk, és arra is, aki lesz belőlünk, ha nem adjuk fel!

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról: Add, hogy még egyszer lássam...

Meg akarom találni Esztert, mielőtt megfázik,
tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe
fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta,
mielőtt szájába nyomják az első marihuánacigarettát
vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől.
Ha valahol megszólalna, akár suttogva is, vagy elnevetné
magát valahol a közelben, a hangszórók bömbölésében is
megismerném a suttogását, vagy a nevetését, de mindig
távollétemben nevetett és mindig abban a résben suttogott,
amelyből hiányoztam.

Add, hogy még egyszer lássam,
add, hogy megtaláljam,
mondd, hogy merre kell mennem,
mondd, hogy mit kell tennem,
szólj, hogy mennyit kell lépnem,
oh, hogy utolérjem,
tedd, oh, Istenem, tedd meg,
tedd meg még ezt az egyet,
add, ha százszor is nem vagy, add,
add, ha százszor is nem vagy,
oh, add őt nekem...

Presser Gábor

* Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy. Akárkinek nem adhatod magad, és akárki nem is fogja kiváltani belőled azt, amit igazi szeretetnek hívunk. Akinek ki kell, az ki fogja váltani. Csak türelem. Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Értékes dologról van szó. Egyébként sem adhatod akárkinek..

* A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.

* „Nem tudtam, mi akarok lenni, csak azt tudtam milyen nővé akarok válni. Független akartam lenni és azt akartam, hogy saját keresetem legyen, hogy meg tudjak állni a lábamon. Olyan sosem akartam lenni, akinek folyton szüksége van egy férfi támaszára.

* Sokszor az előretöréshez vissza kell néznünk, hogy lássuk, mit is hagyunk magunk mögött. És ez ijesztő lehet, mert gyakran akadnak vakfoltok mögöttünk. Dolgok, amiket ki akarunk zárni, vagy amikről nem is sejtjük, hogy akadályoznak minket az előbbre jutásban. De csak akkor, ha hagyjuk. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat. Nem szabad visszanéznünk, nyitnunk kell az új dolgok felé. A változás néha jó.

* Tudod mi az, ami igazán szexi? A humorérzék. A kaland íze. Arcpír télen. Csípő, amibe bele lehet markolni. Nyitottság. Magabiztosság. Alázatosság. Jó étvágy. Valaki, aki hallgat az intuíciójára. Egy okos visszavágás. Jelenlét. Gyors észjárás. Egy ártatlannak tűnő hölgy, aki piszkos viccet mesél. Egy nő, aki már felismerte, hogy milyen gyönyörű.
Courtney E. Martin

*- Akit egyszer szerettél, az nem múlik el. Lehet belőle gyűlölet, vagy barátság, vagy bármi. De nem múlik el. Ha bajban lenne, a világ végére is utána mennék. Kérdés nélkül. Elég lenne egy ölelés.
- Akkor miért nem vagytok együtt?
- Mert ha együtt vagyunk, előbb-utóbb boldogtalanná tesszük egymást.
Hidasi Judit

* Nem értem, hogy egy férfi miért éri be tonhallal, ha egyszer már kóstolt kaviárt.

* Nem bízhatunk valakiben, akiről nem hisszük el, hogy szeret.

* Van, hogy valakit ki kell törölnöd az életedből ahhoz, hogy boldog lehess... ez persze nem azt jelenti, hogy nem szereted őt. Csak annyit jelent, hogy magadat jobban szereted.

* Az emberek sosem tudnak nem szeretni, csak megtanulnak máshogy érezni.

* Lehet, hogy azért maradtok együtt, mert egyikőtök sem tudna találni egy másik embert a világon, akivel ilyen édesen tudnátok kínozni egymást. Ha mindketten mazochisták vagytok, akkor ez egy remek helyzet.
Feldmár András

"Carrie naplója"

* Geoffrey Chaucer írta, hogy az idő minden sebet begyógyít. Csak azt felejtette el megemlíteni, hogy a hegek ott maradnak. A fájdalmas események örökre nyomott hagynak rajtunk. Nem feltétlenül fájnak, de ottmaradnak, és emlékeztetnek arra, ami történt. Az idő múlásával talán halványulnak az emlékek, de a hegek mindig emlékeztetni fognak arra, hogy átéltük őket és túléltük.

* Nehéz elengedni embereket vagy szokásokat, mert annyi energiánk van bennük, hogy félünk elengedni őket. Ugyanakkor felszabadító is lehet, vagy akár a boldogságunk záloga. Ha nem engeded el őket, sötét helyen találod magadat és nem szabadulsz a legrosszabb szokásaidtól. Néha ha igazán szeretünk valakit, bele kell törődnünk az elengedésébe.

* Van egy röpke pillanat, amikor felébredsz reggel, és még nincsenek emlékeid. A boldog üresség. Az áldásos vakfolt. De nem tart soká. És hirtelen eszedbe jut, hogy ki vagy, és mi az, amit el akarsz felejteni.