Szívdesszert_idézetek

* Nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy soha többé nem fogok majd sírni olyanok miatt, akik nem érdemlik meg. Fogok még. Bár sokat tanultam, arról hogyan ismerjem ki hamar az embereket, és tartsam távol azokat, akik arra érdemtelenek, a szívem mégsem veszem körbe magas falakkal. Nem zárkózom be, hogy kizárjam azokat is, akiknek ott a helyük, hogy a keserű tapasztalatok miatt elfelejtsem, milyen szeretni. Falaimat nehezen tudják átmászni, de koránt sem reménytelenül… Elfogadtam, csak azt nem érinti meg semmi, aki érzéketlen, s közönyös, ezért egy érző szívű ember valahol mindig sebezhető marad. És ha ez az ára, én nem leszek gyáva, vállalom! Jöhet bárki, érhet bármekkora csalódás, egyet soha nem irthatnak ki belőlem: a szeretetet. Mert elég körülnéznem ahhoz, hogy tudjam, aki fél szeretni, az lemond minden csodáról és boldogságról. Aki fél szeretni az örökre elveszett.

* Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.

* Mindig azt mondogattam magamnak: megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem..