Legszebb szó: Szeretet

* Ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja.
Emma Chase

* Van az a szeretet, amit nem tudsz leírni, ami túlmutat mindenen, amit valaha éreztél, mert több, erőteljesebb, megszakíthatatlan, amolyan mindent felülíró. (...) Ha kell, elengeded, megválsz tőle, kiiktatod, élsz nélküle, mert tudod, hogy mindennek idő kell, és néha a legnagyobb próba pont az idő, ami megmutatja az igazi érzéseket, azt, hogy valójában semmi sem számít, csak az, hogy vagytok egymásnak.
Oravecz Nóra

* A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben. Valójában az tartja melletted a másikat, ugyanis a külsőségek csak ideiglenesen elégíthetnek ki, míg a tiszta szeretet akár egy életen át elég lehet.
Oravecz Nóra

* A szerető szív mindent átél, mindent eltűr, mindent megbocsát, mindent elnéz - s nem tud ítéletet mondani. Gyenge az igazlátáshoz. Túlságosan benne van a másikban, összekeveredik vele, átöleli, még a tüskéivel együtt is. Bármilyen riasztó bajt, vétket, hibát lát a másikban - ha egyáltalán lát! -, azt mondja: "Jaj, szegénykém!" Együtt fáj vele. Ha a másik a pokolba tart, sajgó, szomorú szívvel, de megy vele.
Müller Péter

* Mesélsz... és én hallgatlak. Boldogan. Mert ez a mese csodálatos. Mert ez a mese igaz. Mert ez a mese kettőnké. Mert ebben a mesében mindent meghallok. Mindent, amit szavakkal nem mondasz el. Mindent, ami a szavakon túl van. És én hallom ezt a mesét. A legszebbet. Amit a szemeiddel mesélsz. Amit a szemeimmel hallgatok.
Kettőnk csendjében.
Csitáry-Hock Tamás

* Aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged.
Hazug csajok társasága c. film

* Szeress meg engem koromfeketének, hófehérnek bárki megszerethetne.
Nyikolaj Vasziljevics Gogol

* Nem ringatom magam abba az illúzióba, hogy soha többé nem fogok majd sírni olyanok miatt, akik nem érdemlik meg. Fogok még. Bár sokat tanultam, arról hogyan ismerjem ki hamar az embereket, és tartsam távol azokat, akik arra érdemtelenek, a szívem mégsem veszem körbe magas falakkal. Nem zárkózom be, hogy kizárjam azokat is, akiknek ott a helyük, hogy a keserű tapasztalatok miatt elfelejtsem, milyen szeretni. Falaimat nehezen tudják átmászni, de koránt sem reménytelenül… Elfogadtam, csak azt nem érinti meg semmi, aki érzéketlen, s közönyös, ezért egy érző szívű ember valahol mindig sebezhető marad. És ha ez az ára, én nem leszek gyáva, vállalom! Jöhet bárki, érhet bármekkora csalódás, egyet soha nem irthatnak ki belőlem: a szeretetet. Mert elég körülnéznem ahhoz, hogy tudjam, aki fél szeretni, az lemond minden csodáról és boldogságról. Aki fél szeretni az örökre elveszett.

* Az én nagy döntésem az te vagy. Te vagy az, aki mellett ébredni akarok és akivel el akarok aludni, és minden mást csinálni e két dolog között. Mert végre választhatok, és én választok is. Én téged választalak.

* Mindig azt mondogattam magamnak: megérte. Most jöttem rá, hogy messze nem érte meg, és soha többet nem akarok szenvedni olyan ember miatt, akiről tudom, hogy sosem szenvedne értem..

The Notebook #2

* Minden imára, amit mondtam, te vagy a válasz. Egy dal, egy álom, egy suttogás.

* Egyetlen fuldokló sem tudja, melyik csepp az, amelyiktől ő hal meg.

* Az első szerelem örökre megváltoztatja az ember életét, és bármennyire is szeretnénk szabadulni tőle, azaz érzés kitörölhetetlen.

* Akárhogyan is döntök, aszerint a döntés szerint kell élnem. Örökre. Tovább kell mennem, és többé nem nézhetek vissza.

* Nem akartam én beléd szeretni, feltételezem, hogy te sem határoztad el előre. De amikor találkoztunk, világos volt, hogy egyikünk sem ura annak, ami velünk történik. Egymásba szerettünk, annak ellenére, hogy sok mindenben különböztünk, és ezzel valami rendkívüli, gyönyörű dolog vette kezdetét. Velem egyetlenegyszer történt ilyesmi, ezért van az, hogy minden együtt töltött perc oly mélyen az emlékezetembe vésődött. Soha nem felejtem el egyetlen percét sem.

The Notebook #1

* A csend nagyon tiszta dolog. Áldott. Közelebb hozza egymáshoz az embereket, mert csak azok tudnak egymás mellett csendben ülni, akik közt teljes az összhang. Ez az élet nagy ellentmondása.

* A nappal és az éjszaka olyan különleges módon követi egymást, mint kevés más dolog: egyik nem létezik a másik nélkül, ugyanakkor egyszerre soha nem létezhetnek.

"Igazi volt.. ugye..? Te és Én. Régen, mikor csak gyerekek voltunk. De igazán szerettük egymást, nemde?"

 * Olyan keményen beleveted magad a munkába, hogy alig van időd levegőt venni. Ennek három lehetséges oka van: vagy őrült vagy, vagy ostoba, vagy felejteni próbálsz.

* Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. (...) Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.

* A káoszban nem venném észre, hogy hiányzol. A káosz az jó. Mert az menedék. De ennek ellenére tudom, hogy a békére szomjazom. Mindennél jobban.

* Csak úgy, álltam, néztem a semmibe, közben azt éreztem, hogy már semmi sem olyan, mint régen volt. És már soha nem is lesz olyan. Még én sem. Most szomorú is lehetnék, és sírhattam is volna azután, ami már elmúlt, de akkor én lettem volna a létező legostobább lény a földön. Inkább nevettem a világra. Kinevettem a leckéket, amiket adott. Kinevettem magamat, hogy mennyire féltem csalódni, veszteni, a kudarcoktól és a nehézségektől. Nevettem, mert rájöttem, hogy milyen sokat kibírok, vagy hogy mindent túlélek, és ezért felesleges volt félnem. Hogy nincs az a csalódás, amiből nem lábalsz fel, nincs az a kudarc, amely után nem tudsz sikereket elérni, nincs az a veszteség és űr, amit ne tudnál kitölteni. Mert az idő gyógyít minket. Először reményeket és hitet ad. Később álmokat, célokat, aztán sikereket, közben pedig felnyitja a szemeinket annyira, amennyire csak tudja. Ezek után már teljesen tisztán látunk, és szinte biztos, hogy már soha többé nem is kérnénk vissza a múltat. Helyette inkább büszkén nézzünk vissza az életutunkra, mert büszkének kell lenni arra az emberre, akivé váltunk, és arra is, aki lesz belőlünk, ha nem adjuk fel!

Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról: Add, hogy még egyszer lássam...

Meg akarom találni Esztert, mielőtt megfázik,
tüdőgyulladást kap, éhen hal, valaki leüti, vízbe
fullad, elgázolják, erőszakot követnek el rajta,
mielőtt szájába nyomják az első marihuánacigarettát
vagy májgyulladást kap egy sterilizálatlan fecskendőtől.
Ha valahol megszólalna, akár suttogva is, vagy elnevetné
magát valahol a közelben, a hangszórók bömbölésében is
megismerném a suttogását, vagy a nevetését, de mindig
távollétemben nevetett és mindig abban a résben suttogott,
amelyből hiányoztam.

Add, hogy még egyszer lássam,
add, hogy megtaláljam,
mondd, hogy merre kell mennem,
mondd, hogy mit kell tennem,
szólj, hogy mennyit kell lépnem,
oh, hogy utolérjem,
tedd, oh, Istenem, tedd meg,
tedd meg még ezt az egyet,
add, ha százszor is nem vagy, add,
add, ha százszor is nem vagy,
oh, add őt nekem...

Presser Gábor

* Ne hidd, hogy nem tudsz szeretni, hogy nem vagy rá képes. Képzeld, nagyon is tudsz. Szívből, mélyről, úgy, ahogy sohasem tudtad elképzelni. De ezt akárki nem válthatja ki belőled, csak akkor jön, ha valaki megérdemli, és az a valaki arra érdemes. Ki kell érdemelni, meg kell dolgozni érte, meg hasonlók. A varázslat kevés, az elmúlik. De hinni kell. Elengedni a félelmeket, megnyitni a szíved, és kábé ennyi. De ne hidd, hogy képtelen vagy rá. Egyszerűen csak azt értsd meg, hogy nem a te hibád, ha nem megy. Akárkinek nem adhatod magad, és akárki nem is fogja kiváltani belőled azt, amit igazi szeretetnek hívunk. Akinek ki kell, az ki fogja váltani. Csak türelem. Nyugalom. Mindennek eljön a maga ideje. Értékes dologról van szó. Egyébként sem adhatod akárkinek..

* A nők akkor kezdenek el gondolkodni azon, hogy a párjuk számukra az igazi-e, amikor már beleszerettek. Ezzel ellentétben a férfiak csak akkor fogják fel, hogy az a nő volt az igazi, ha már mindent elrontottak.

* „Nem tudtam, mi akarok lenni, csak azt tudtam milyen nővé akarok válni. Független akartam lenni és azt akartam, hogy saját keresetem legyen, hogy meg tudjak állni a lábamon. Olyan sosem akartam lenni, akinek folyton szüksége van egy férfi támaszára.