* Nagy bátorság kell ahhoz, hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát. Bátorság, csaknem hősiesség. A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni, mert gyáva és hiú, fél a bukástól. Szégyelli, hogy odaadja, s még sokkal inkább szégyelli, hogy kiadja magát a másiknak, elárulja titkát. Azt a szomorú, emberi titkot, hogy szüksége van gyengédségre, nem tud meglenni nélküle.
Márai Sándor

* - Pont jókor jössz, mert ez a nap legjobb része.
- Melyik az a rész?
- Az, amikor te meg én mi leszünk.
Micimackó c. film

* Ha bárkit meg akarsz tartani az életben - soha ne tartsd magától értetődőnek, hogy melletted van!
Richard Bach

* Nem az rendített meg engem, hogy hazudtál nekem, hanem, hogy többé nem hiszek neked.
Friedrich Nietzsche

Stephen King:

* Semmihez sem konyítok, ami fizikai szempontból egyáltalán javítana az élet minőségén. Még a befagyott vízvezetéket se tudom rendben hozni a házamban. Egyedül ahhoz értek, hogy azt mondjam, tessék, így lehet újszerűen szemlélni valamit. Lehet, hogy másnak az csak egy felhő, de nézzenek oda, nem olyan, mint egy elefánt? Az emberek pedig hajlandóak fizetni, hogy megmutassam nekik, mert ők maguk már teljesen elveszítették ezt a képességüket. Ezért fizetik az írókat és a képzőművészeket, csakis ez ad létjogosultságot nekünk, a súlyhatár fölötti poggyásznak. Madárka vagyok a civilizáció hátán.

* Kell egy kis flúg az íróvá váláshoz, mert olyan világokat kell elképzelnünk, amelyek nincsenek. Hangokat hallunk, elhihetünk valamit, megtesszük mindazt, amiről gyerekkorunkban azt mondták nekünk, hogy nem szabad. Vagy pedig azt mondták, hogy válasszuk külön a valóságot meg azokat a dolgokat. A felnőttek jobbára így reagálnak: "Persze, van egy láthatatlan barátod, ez aranyos, majd kinövöd." Csakhogy az írók nem növik ki.

* Nyomasztó világban élünk, amely tele van háborúkkal, kegyetlenséggel, értelmetlen tragédiákkal. E föld minden lakójának bőven kijut a boldogtalanságból és az álmatlan éjszakákból. Ha még nem tapasztalták, meg fogják tapasztalni.

* Amikor a múltról van szó, mind költők leszünk.

* Az ember azt hiszi, az első szerelem édes, és akkor a legédesebb, amikor az a bizonyos első kötelék elszakad. Ezrével hallhatnak pop- és countryszámokat, amelyek mind erről szólnak: egy bolond fiúnak összetörték a szívét. Bizony, az első szerelem a legfájdalmasabb, az gyógyul a leglassabban, és az után marad a legszembetűnőbb heg. Hát akkor mitől olyan édes?

Bízom benned.

* Bízom benned, ez többet jelent, mint a szeretlek. Sokkal fontosabb.
Shameless - Szégyentelenek c. film

* Bármelyik nap lehet a legutolsó az életünkben, anélkül, hogy tudnánk erről. S emiatt egyetlen napnak sem szabad úgy nekiindulni, hogy rossz érzéseket hagyjunk szeretteinkben vagy rendezetlen konfliktussal csapjuk be magunk mögött az ajtót.
Szilvási Endre

* - Ha ez a szerelem, nekem nem kell. Vedd el tőlem! Kérlek! Miért fáj ez ilyen nagyon?
- Mert igazi volt.
A hobbit - Az öt sereg csatája c. film

* Amikor szerelembe esünk, úgy érezzük, mintha a mögöttünk lévő évszázadok és generációk összefogtak volna az érdekünkben, hogy ez a találkozás itt és most létrejöjjön. Bármilyen furcsán hangozzék is, az ember a szívében, a csontjaiban hordozza a megérzést, hogy az univerzum és az idő minden egyes darabkája, az összes titkos nyíl mind erre a helyre irányított, ahová most végre megérkeztél, és ahol mindig is lenned kellett.
David Levithan

* Tudod, az, mikor kitartasz valaki mellett tűzön-vízen át, és megadnál neki mindent, mindegy, hogy az milyen áldozatokkal jár, az a szerelem! És ha szeretsz valakit, akkor nem állsz le soha. Akkor se, ha hülyének néznek, vagy neveznek, akkor se, akkor pláne nem! Egyszerűen nem adod fel, mert ha feladnám, ha hallgatnék a világra, továbblépnék és keresnék valaki mást, akkor az nem szerelem lenne, hanem... akkor az valami eldobható dolog lenne, amiért nem érdemes harcolni.
Így jártam anyátokkal c. film

* Most már érzem, milyen az igazi szerelem. Ami teljes embert kíván. Ami felemészt. A szerelem erős; képes összetörni az embert és képes kiegészíteni.
Abbi Glines

Kaposi Krisztina idézetek:

* Elhatároztam, hogy még egyszer, utoljára jól megnézem majd életem legnagyobb szerelmét, hogy mindenre, a hegre a homlokán, a görbe kisujjára, de még a szeme alatti apró ráncokra is emlékezni tudjak, amikor (...) előhívom elmémből a legtitkosabb és a legszebb pillanatokat.

* Igen, szerettelek én is, mindennél, mindenkinél, önmagamnál is jobban. De te megölted a szerelmemet azon a reggelen a tekinteteddel, ahogy rám néztél... és a szavakkal, amiket kimondtál.

* Most már tudom, hogy nem vagy jégcsap, már ismerem az igazi arcod, tudom, hogy a szende úrilány az érintésemtől igazi démonná válik. És ezzel nem tudok betelni! (...) Nem tudok elégszer rácsodálkozni a szenvedélyedre! És tudom, hogy te vagy a legjobb dolog, ami valaha is történt velem!

* Imádom nézni, ahogy alszol, vagy hallgatni az egyenletes légzésedet. Imádom az illatod és a hangod. Imádom, ahogy jössz-mész a házban, vagy motozol a konyhában. Imádom, ahogy hozzám bújva olvasol, vagy TV-t nézel. Imádom, hogy telerámoltad a fürdőszobát a kenceficéiddel, és hogy kiszorítottad a ruháimat a gardróbból. Imádom, hogy itt vagy, hogy egyáltalán vagy nekem.

* Nem hiszem, hogy valaha is találkozom még az életben olyan férfival, akinek úgy bele tudnék feledkezni a kék szemébe, mint a tiédbe.

* Nem tudom, hogy mi vár még ránk az életben, de az biztos, hogy ha ezer évig élünk is, az én utolsó tiszta gondolatom te leszel, a tiéd pedig én! (...) Mert mi összetartozunk, bármi történt is.

* Azt olvastam valahol, hogy ha az ember meghal, akkor a lelke kiszáll a testéből, és látja a földi porhüvelyét. Bár én fizikailag nem haltam meg, a lelkem mégis elhagyta a testemet és kissé távolabbról figyelte a történéseket. Bence ugyan fel sem állt az asztaltól, mégis puszta kézzel kitépte a szívemet, a földre dobta és megtaposta. (...) A testem kibotorkált a dolgozószobából és megtámaszkodott a folyosó falánál. Most hogyan tovább?

* Először csak egy apró csókocskát kaptam, ismerkedő, mondhatnám félszeg kis csókot. Aztán mélyet sóhajtott, a két kezébe fogta az arcom, és olyan szenvedéllyel vette birtokba az ajkamat, hogy azt hittem ott, menten belehalok a gyönyörűségbe. (...) Hosszan csókoltuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdtük. Nem tudtam gondolkodni, csak az számított, hogy (...) ajka az enyémen van, az elmém csak ezzel az élménnyel volt tele.