* Az egyik hang azt mondja bennem: "Menj oda!"
Egy másik hang meg azt mondja: "Maradj itt!"
Az egyik hang azt mondja: "Menj oda hozzá! Mit veszíthetsz?"
"És a szégyen?"
"Miféle szégyen? Lehet, hogy neki is hiányzik valaki!"
"És ha nem hiányzik?"
"Akkor mi van? Legalább lépni mertél! Menj oda!"
"Nem!"
"Miért nem?"
"Félek."
* Mivel nőből vagyok, nem mondom ki, amit akarok; de fenntartom a jogot arra, hogy hisztizzek, ha nem kapom meg.
* Sajnálom, de néha féltékeny leszek már annyitól is, ha csak arra gondolok, hogy mással boldogabb lennél, mint velem vagy. Tudom, hogy nem én vagyok a legcsinosabb, legokosabb, legviccesebb és legizgalmasabb lány a világon, de azt is tudom hogy teljesen mindegy milyen sokáig keresnél, sosem találnál még egy embert, aki úgy szeretne Téged, mint ahogy én.
* Te és én nem vagyunk egyformák. Más világban élünk, mégis te tanítottad meg nekem, mi az igaz szerelem. Te mutattad meg, mit jelent törődni valakivel, és ettől én jobb ember lettem. Szeretném, ha ezt tudnád. Nincs bennem keserűség a történtek miatt. Ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy ami köztünk volt, igazi volt, és örülök, hogy legalább egy kis időre együtt lehettünk. Talán egy pillanatra te is ezt érzed majd, visszamosolyogsz, és gyönyörűséggel őrzöd meg közös emlékeinket.
* Gőzöm sincs, hol leszünk majd 20, 40 vagy 50 év múlva. Nem tudom, kivé válunk. Nem tudom, hogy képes leszek-e neki megadni mindazt, amire vágyik. Millió dolog van, amiről fogalmam sincs. De egy dolog holtbiztos; hogy szeretem őt, és szeretni is fogom. Hajnaltól napnyugtáig, az életem végéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése