2013. október 6., vasárnap

* Nincs nagyobb gyötrelem, mint magadban hordozni egy el nem mondott történetet.

* Én sose hittem, hogy van ilyen, kinevettem azt, aki azt állította, hogy jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll forgásában a világ, s hirtelen megváltozik minden – velem akkor ez történt. Csak néztem rá; és minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át.

* Azt hiszem egy részem, egészen apró, picike részem, de mégis csak hozzám tartozik - mindig rád fog várni. Sosem fog elmúlni az az apró suttogás az agyam leghátsó zugában, hogy mi lett volna ha, és ha majd meglátlak, lepereg pár filmkocka, hogy minden történhetett volna másképpen, de nem történt. És ez így van jól. Már nem is fáj, nem szenvedek tőle, képes vagyok őszinte mosollyal és nyugodt szívvel gondolni rád, tudom az eszemmel, hogy soha semmi sem fog történni köztünk, de az az apró rész a szívemben mindig várni fog.
* Örülök, hogy lány lett. És remélem, őrült lesz. Mert ez a legjobb, ami egy lányból lehet ezen a világon. Egy gyönyörű kis őrült.

* Félünk attól, hogy az emberek összetörnek minket, egészen addig, amíg össze nem törjük saját magunkat.

* Te vagy a békém, te vagy a tragédiám, te vagy a pengém és egyben az artériám.

* A szépség csak a bőr felszínéig tart, a mocsok viszont csontig hatol.

* Úgy tud rám nézni, hogy kiszárad a szám. De ez még mind semmi. Úgy tud nem nézni rám, hogy reszketni kezd a kezem.
Viktor Pelevin

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése