* Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd? És arra nem gondolni, hogy meddig is tart? Akarsz-e rám találni, őszbe rohanó üres vonaton? Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?
* Csak az lehetek, amit kihozol belőlem. Rád reagálok, a szavaidra, a viselkedésedre, arra, ami vagy, és igen, akárhogy is legyen, ha nem a legjobbat hozod ki belőlem, azt, akit szeretek, én bizony arrébb állok, te meg nem fogod érteni, hogy mi van. Pedig csak annyi, hogy ragaszkodom magamhoz. Igen. Veszélyes vagyok. Kockázatos játék, de csak akkor, ha nem tudsz bánni velem!
* Én egy normális, felnőtt kapcsolatra vágyom. Olyan társra, aki gyermekeim apja lesz és társam akár egy életen át. Akire számíthatok, akinek számítok. És aki rám is számít, bármi is történik vele. Aki számol velem. Aki egyenrangúnak gondol, de aki mellett gyenge nő lehetek. Akire felnézhetek, mint egy igazi férfira. Minden szempontból. Akit inspirálok. Aki mellett élményekkel gazdagszom. Aki mellett kiteljesedhetek, mint nő, pár, barát, szerető és gyermekeink anyja. És egyáltalán az élet minden területén. Mert bármennyire is lerombolódtak az ilyen fajta álmaim, bármennyire is nehéz tervezni már, de én akkor is, hiszek még a csodákban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése