Szabó Magda:

* Szerettelek... úgy szerettelek, ahogy nem tudok és nem is akarok szeretni többé, kritikátlanul. Mindig én voltam a tiéd és nem te az enyém, akkor is távol tőlem, mikor a karomban voltál.

* Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.

* El kell mennem tőled, mielőtt rám ragad rólad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg (...), mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni.

* Közömbös emberekkel nem kellemetlen a találkozás, csak unalmas.

* A halottak mindenestül meghalnak, és soha többé nem adható nekik semmi, sem engesztelésből, se szomorúságból, se szeretetből.

* Ki kellett volna dobnia mindent, de rosszulesett a gondolat: a tárgyak közel hozták a távollevőket.

* Az emlékeket, sajnos, nem lehet átadni senkinek örökségül.

* Szeme telefutott könnyel, ám a cseppek nem buggyantak elő, mintha valami különös, makacs erő kiegyensúlyozta volna őket a szemhéjak peremén.

* A hűség tulajdonság, a hála tanítható.

* Semmi az, kicsim, minden előhalál hasznodra van, az utolsó már olyan könnyű lesz, hogy észre sem veszed. Csak a legelső olyan, hogy azt hiszed, belepusztulsz.

* Ha meg akarsz tartani valakit magadnak - ereszd el! Szabadság nélkül nincs semmi.

The First Time:

„Mostanában kezdem úgy érezni, mintha túl sok lenne a zaj. Tudod, túl sok statikus. Az összes hang figyelemért küzd – tanárok, szülők, magazinok. Mi megy be, mi megy ki, ki jó fej, ki nem annyira jó fej. És ezek a szarok olyan hangosak lesznek, hogy úgy érzem, nem hallom a saját gondolataimat. Tudod, csak be akarok ülni a kocsimba és vezetni. De aztán meglátlak téged. Meglátlak a folyosón keresztül: behajolsz a szekrényedbe abban a kabátban, amit annyira szeretsz, és ahogy besimítod a hajad a füled mögé, és meglátsz engem, és mosolyogsz. Csak mosolyogsz, és a zajok elcsendesednek, tudod? És az egyetlen dolog, amit hallok, az a hangod, amikor kiejted a nevemet.”

Fodor Ákos

* Szerves életbe merülten
sebeztem és sebesültem.

* Mindezeken túlvagyok.
El- és megbocsássatok.

* mitől nem félsz:
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít.

* A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!

* Van jobb szerető
s van, aki jobban szeret.
- Örülj pontosan.

* Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen - és
kapjak belőle.

* A jég
meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetődzve
játszanak
- mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!

* - Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is.

* Nem emlékszem rá,
Azt hiszem: hihetetlen,
felejthetetlen.

* Valami árnyék
megtaposta árnyamat
- nehezteljek rá?

* Nem szeretsz. Érzem.
- Hogy engem? vagy magadat?
Magadban döntsd el.

* Úgy "múltazz" - "jövőzz":
tudd, hogy emléked, terved
jelentelenít.

* Szerelem, amely
nem érik szeretetté:
részeg álom.
Volt.

* Nincs "jutalom", nincs
"büntetés" - csakis
következmény van.

* A pillanat
fellobban és kialszik.
De akkorra már örökre beégett
valami Megnevezhetetlen
mintái közé.

* Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhoz szorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.