Fodor Ákos

* Szerves életbe merülten
sebeztem és sebesültem.

* Mindezeken túlvagyok.
El- és megbocsássatok.

* mitől nem félsz:
megölhet; ám amitől
félsz: el is pusztít.

* A szerelem sem úgy pottyan az emberre, mint cserép a háztetőről, hanem már igen szerelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy a számtalan szembejövő közül épp mi ketten tudjuk azt mondani egymásnak: te vagy az!

* Van jobb szerető
s van, aki jobban szeret.
- Örülj pontosan.

* Nekem nem kell, hogy
enyém legyen: legyen - és
kapjak belőle.

* A jég
meg az ég
szikrázva simul össze,
a szél
se beszél:
por-hóval kergetődzve
játszanak
- mert szabad...
E fényes-boldog pusztaságban
nincs hazug szó: tisztaság van;
senki se kényszerít, senki se tiltja, hogy válassz,
itt te vagy a kérdés és csak te lehetsz a válasz!

* - Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is.

* Nem emlékszem rá,
Azt hiszem: hihetetlen,
felejthetetlen.

* Valami árnyék
megtaposta árnyamat
- nehezteljek rá?

* Nem szeretsz. Érzem.
- Hogy engem? vagy magadat?
Magadban döntsd el.

* Úgy "múltazz" - "jövőzz":
tudd, hogy emléked, terved
jelentelenít.

* Szerelem, amely
nem érik szeretetté:
részeg álom.
Volt.

* Nincs "jutalom", nincs
"büntetés" - csakis
következmény van.

* A pillanat
fellobban és kialszik.
De akkorra már örökre beégett
valami Megnevezhetetlen
mintái közé.

* Nyomorultan, tériszonyban,
könyörögve a semmitsemtudásért,
még mindig magamhoz szorítanék valakit, valamit,
Veszendőt a Veszendő.