* A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat. Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük.

* Semmi sem mélyíti el jobban az emlékeket mint a felejtés utáni vágy.

* Mindig én leszek az az ember az életedben. Nem számít, hogy hány kapcsolatom volt, hogy hányszor nem válaszoltam az üzeneteidre, hogy hányszor nem vettem rólad tudomást, hogy hányszor tettem úgy, mintha nem számítanál nekem, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miattam, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül, mindig, mikor írtam neked, rád néztem, megöleltelek, vagy csak kimondtam a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél eltűntek és nem tehettél róla, de boldog voltál. Még ha nem is akartál az lenni.

* Talán az egyik legnehezebb feladat megnyitni a szívünket. Újra. Hiszen nyitva volt az, tudjuk is hogy milyen érzés – boldogan, szabadon szárnyalni, és nem attól rettegni, hogy vajon mikor zuhanunk le… Minden zuhanásból összekaparjuk magunkat. Mindből egytől-egyig. Nincs kivétel. Csak épp utána már óvatosabban szállunk fel. Lehet, hogy nem megyünk olyan magasra, vagy épp betegesen körülményesen figyeljük azt, hogy mi van körülöttünk ahelyett, hogy egyszerűen élveznénk a látványt, meg az összes többi apró csodát.

* Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart!

* Nem azért szerettem, mert illet hozzám. Csak úgy, szerettem.

* Az ajkunk közti üresség életre kelt, kísértett, kínzott. Olyan közel volt, és a testem úgy válaszolt az érintésére, hogy az egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Belehajoltam az ölelésébe, vártam, lélegezni is alig mertem.

* A boldogság ott van, ahol megtaláljuk, nem pedig ott, ahol keressük.

* Én az a nő vagyok, aki melletted áll, ha szükséged van rám, aki lélekben mindig veled van. Én az a nő vagyok, aki bízik benned, feltétel nélkül, aki vár rád, ha kell. Én az a nő vagyok, akiben él a remény és a szeretet lángja, az aki úgy elfogad, ahogy vagy. Az a nő, akinek sokszor hiányzol és küzd nap, mint nap. Te pedig az a férfi vagy, akin múlik, hogy ez meddig tart nálam, hogy meddig élteted bennem a reményt. 

* Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem!

* Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett..

* Gyakran elég csak lenni valakivel. Nem kell, hogy megérintsen. Még beszélni sem kell. Csak érezni, hogy nem vagy egyedül.

* Azt hiszem csak mindannyian akarunk egy olyan embert, aki bármit megtenne azért, hogy visszatartson minket attól, hogy lenyeljünk egy üveg tablettát.

* Ott tudsz hagyni valamit a szívemben, ami akkor is segít szebbé tenni a valóságot, ha nem vagy mellettem.

* Nem tökéletes. Te sem vagy az, és együtt sem lesztek soha azok. De ha meg tud nevettetni legalább egyszer, tartsd az életedben és add a lehető legtöbbet, ami tőled telik. Nem fog verseket írni. Nem fog rád gondolni minden pillanatban. De egy olyan részét adja neked, amit meg tudnál törni. De ne bántsd, ne változtasd meg, és ne várj el többet attól, mint amit adni tud. Ne analizáld. Mosolyogj, ha boldoggá tesz, ordíts, ha felidegesít, és hiányozzon, amikor nincs melletted. A szerelem kemény, főleg ha birtokolni akarod. Tökéletes pasik nem léteznek, de egy mindig lesz, aki számodra tökéletes.

* A férfi, aki napfénynél normálisan szeret, holdfénynél őrjöngően imád.

* Nélküle nem vagy más, csak puszta várakozás. Mert miatta gyorsabban élsz, erősebben élsz. Megrészegülsz, függésbe kerülsz az érzéstől, hogy kiegészítitek egymást. Mert a lelked mélyén mindig erre vágytál: a vérátömlesztésre, a szívátömlesztésre.

* Nekem az kell, hogy nélkülözhetetlen legyek valakinek. Olyan kell, aki felemészti minden szabad időmet, határtalan egómat, segítőkészségemet. Aki az én szenvedélybetegem. Kölcsönös függőségem.

* Tagadhatod, harcolhatsz ellene, de én tudom, hogy mikor meglátsz, neked is egy űr tátong a szívedben. Elrontottuk, és ez mindkettőnknek fáj. De mosolyogjunk, és tegyünk úgy, mintha nem bántana. Valaha mosolyt akartunk csalni egymás arcára, most viszont könnyeket a másik szemébe.

* Tudtam: bárhogy is alakul majd az életünk, ez a pillanat akkor is a miénk lesz - örökre, kitörölhetetlenül, a szívünkbe és az emlékeinkbe vésve.

* Sokszor az előretöréshez vissza kell néznünk, hogy lássuk, mit is hagyunk magunk mögött. És ez ijesztő lehet, mert gyakran akadnak vakfoltok mögöttünk. Dolgok, amiket ki akarunk zárni, vagy amikről nem is sejtjük, hogy akadályoznak minket az előbbre jutásban. De csak akkor, ha hagyjuk. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat. Nem szabad visszanéznünk, nyitnunk kell az új dolgok felé. A változás néha jó.

* Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye.

* Nem lehet igaz szerelmet hazudni oda, ahol nincs, de nem is lehet tagadni a létezését ott, ahol van.

* Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni.

A magyar költészet napja

József Attila: Gyermekké tettél

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

1936. máj.

* Szeretek élni. Mert veled lehetek. Te vagy a gyökere mindannak, amit csinálok, ami vagyok. Életem nyugalmas középpontja.

* A mindennapokban is gyakran a rövid távú előnyöket választjuk a hosszú távúakkal szemben, mert az pillanatnyilag kellemesebb. Ahhoz, hogy bármiben is változtatni tudjunk, tudatosabban kellene átgondolnunk az életünket, és mindig szem előtt kellene tartanunk, mi a cél, mit szeretnénk elérni, mi is az, amitől boldogabbnak, elégedettebbnek, élettel telibbnek éreznénk magunkat.

* Amikor odajött és megölelt, az sem ok nélkül volt, hanem mert szüksége volt rá. Annyira lerítt róla. Lehetséges ez? Érezni valaki ölelésén a szeretetet? Mert én éreztem.

* A vágyat senki se tudja magához édesgetni. Vagy megvan a nőben, ami kiváltja, vagy nem. Vagy ott vibrált már az első tekintetben, vagy sohase létezett. Vagy azonnal érezzük a szexuális érdeklődést, vagy nem érzünk semmit.

* Ez nem arról szól, hogy ki bántott meg és ki tört le, arról van szó, hogy ki volt ott, hogy megmosolyogtasson újra.

* A világon mindennél jobban szerettem őt. Csak éppen nem fogtam föl, milyen drága kincs is a szerelem, és mennyire törékeny, egészen addig, amíg össze nem törtem a saját két kezemmel.

* Valóban. Egy kincs mindig szebb lesz, csak épp nem mindenki fogja tudni megtartani, mert egy gyémántot nem lehet akármivel csiszolni, csak gyémánttal. Az meg nincs mindenkinél.

* Mikor elveszíted a bizalmam, elveszítesz engem..

* Nem forróságot éreztem, ahol az ajka hozzám ért, hanem tüzet, mind a harminchét alkalommal, az államon, a puha arcomon, ahogy odasimult, a hajtövemnél a fülem alatt. Égési sebeket hagytak a csókjai. Ma is érzem őt.

* Egyszerre minden megváltozik. Magunk mögött hagyjuk a múltat és sebesen száguldunk az ismeretlen felé. A jövő felé. Távoli helyekre utazunk, hogy megpróbáljuk megtalálni az utunkat. Vagy megpróbáljuk elveszíteni önmagunkat és otthon keresünk élvezetet. A bajok akkor kezdődnek, ha nem vagyunk hajlandók változtatni és ragaszkodunk a régi szokásainkhoz. De ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, a jövő talán sosem jön el. /Gossip Girl/

* A szerelem kihozhatja belőlünk a legjobbat: magabiztosságot a továbblépéshez, bátorságot, hogy elmondjuk az igazat, erőt a kitartáshoz. De néha nem az lep meg minket a legjobban, hogy mit hoz ki belőlünk a szerelem, hanem hogy ki hozza azt vissza.

Müller Péter .

* Én szeretek szerelmes lenni. Szeretek megrészegedni tőled. Szeretek "hülye" lenni, de ez nem boldogság. Egy életművész a szerelmet nem a boldogságáért keresi, hanem a misztérium miatt. A részegség és a repülés miatt. Tudja jól, hogy ez mivel jár: könnyel, hiánnyal, fájdalommal, kéjjel, örömmel, szédülettel és kétségbeeséssel.

* Hozzám csak akkor térhetsz vissza, ha megtisztulsz, ha kiégeted magadból önző szenvedélyeidnek káprázatát, ha megéled minden vágyad csődjét, ha rájössz arra, hogy rajtam kívül csakis álmokat hajszoltál, és méltatlanokat öleltél, mert én vagyok a tiéd és te az enyém; ha rájössz végre arra, hogy mindenben és mindenkiben csakis engem kerestél.

* Amikor a hétköznapokban élsz, nem gondolsz a mulandóságra. Olyan természetes az egész. Tegnap, ma, holnap, holnapután - tipeg az idő előre, közönyösen, magától értetődően. Így is mondjuk: szürke hétköznapok. A ma, a holnap és a tegnap is az volt. Így élsz. Eszedbe sem jut, hogy ünnepben létezel.

* Adj Istenem egy embert, legalább egyetlenegy embert, akinél nem kényszerülök önvédelemre. Akinek lelkem titkos kódját ki merem adni. Akit beengedek magamba: ilyen vagyok, igen, minden vacakságommal, zűrömmel és bűnömmel együtt!... Adj egyetlen embert, aki valóban Szeret!

* Amíg nem vagy szerelmes, sohasem érzed, hogy félember vagy, hogy hiányzik belőled valaki! Örökké rá gondolsz, neki üzensz, gondolatban vele vagy. Valaki - egy másik ember! - viszi magával a boldogságodat, a nyugalmadat, az örömödet, a lelkedet, de még az életed értelmét is.

* Ha az embert az elképzelhető legnagyobb sorscsapás éri, vagy belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg, mert veletek is előfordulhat majd. Van az életünkben egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet elviselni. És akkor vagy belevakulsz, vagy kinyílik a valódi szemed.