2013. április 12., péntek

* Tagadhatod, harcolhatsz ellene, de én tudom, hogy mikor meglátsz, neked is egy űr tátong a szívedben. Elrontottuk, és ez mindkettőnknek fáj. De mosolyogjunk, és tegyünk úgy, mintha nem bántana. Valaha mosolyt akartunk csalni egymás arcára, most viszont könnyeket a másik szemébe.

* Tudtam: bárhogy is alakul majd az életünk, ez a pillanat akkor is a miénk lesz - örökre, kitörölhetetlenül, a szívünkbe és az emlékeinkbe vésve.

* Sokszor az előretöréshez vissza kell néznünk, hogy lássuk, mit is hagyunk magunk mögött. És ez ijesztő lehet, mert gyakran akadnak vakfoltok mögöttünk. Dolgok, amiket ki akarunk zárni, vagy amikről nem is sejtjük, hogy akadályoznak minket az előbbre jutásban. De csak akkor, ha hagyjuk. Előbb-utóbb el kell engednünk a múltat. Nem szabad visszanéznünk, nyitnunk kell az új dolgok felé. A változás néha jó.



* Ne ragaszkodj semmihez, és tiéd a világ. Igazából semmi sem tűnik el, csak tanít: az életre, arra, hogy ha valami a tiéd, veled marad. Sőt. El is tűnhet, de ha kell, rá fogsz bukkanni. Újra. Hagyd elveszni, visszatérni, és örülj, ha a kitérő után is vissza tud kerülni a helyére. Mert akkor az valóban a helye.

* Nem lehet igaz szerelmet hazudni oda, ahol nincs, de nem is lehet tagadni a létezését ott, ahol van.

* Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése