2013. április 24., szerda

* Nem azért szerettem, mert illet hozzám. Csak úgy, szerettem.

* Az ajkunk közti üresség életre kelt, kísértett, kínzott. Olyan közel volt, és a testem úgy válaszolt az érintésére, hogy az egyszerre volt csodálatos és ijesztő. Belehajoltam az ölelésébe, vártam, lélegezni is alig mertem.

* A boldogság ott van, ahol megtaláljuk, nem pedig ott, ahol keressük.

* Én az a nő vagyok, aki melletted áll, ha szükséged van rám, aki lélekben mindig veled van. Én az a nő vagyok, aki bízik benned, feltétel nélkül, aki vár rád, ha kell. Én az a nő vagyok, akiben él a remény és a szeretet lángja, az aki úgy elfogad, ahogy vagy. Az a nő, akinek sokszor hiányzol és küzd nap, mint nap. Te pedig az a férfi vagy, akin múlik, hogy ez meddig tart nálam, hogy meddig élteted bennem a reményt. 



* Akármi is történjen, soha nem akarom elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem!

* Az ember egyszer csak rádöbben, hogy vége, végleg. Nincs visszaút, érzi az ember. És ekkor jön el a pillanat, mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk, hogy már jóval azelőtt, mint gondoltuk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogy minden csak egyszer történik meg és bármennyire szeretnénk, ugyanaz az érzés már soha nem lesz meg. Soha többé nem érezzük magunkat három méterrel a felhők felett..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése