* A valóságos életről tudni kell, hogy ha valami marhaságot csinálsz, rendszerint megkeserülöd. A könyvekben a hős annyi hibát követhet el, amennyit csak akar. Nem számít, mit csinál, a végén úgyis minden jóra fordul. A rosszaknak ellátják a baját, a gubancokat kibogozzák, és végül minden rendbe jön. Az igazi életben a porszívók megölik a pókokat. Ha úgy mész át egy forgalmas úton, hogy nem nézel körül, elüt egy autó. Ha leesel a fáról, biztos, hogy eltöröd valamelyik csontodat. Az igazi élet azonban veszedelmes. És kegyetlen. Nem kellenek neki hősök, fütyül a szerencsés befejezésre, és arra, hogy a dolgoknak milyennek kellene lenniük.
* Semmi sem mélyíti el jobban az emlékeket mint a felejtés utáni vágy.
* Mindig én leszek az az ember az életedben. Nem számít, hogy hány kapcsolatom volt, hogy hányszor nem válaszoltam az üzeneteidre, hogy hányszor nem vettem rólad tudomást, hogy hányszor tettem úgy, mintha nem számítanál nekem, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miattam, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül, mindig, mikor írtam neked, rád néztem, megöleltelek, vagy csak kimondtam a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél eltűntek és nem tehettél róla, de boldog voltál. Még ha nem is akartál az lenni.
* Talán az egyik legnehezebb feladat megnyitni a szívünket. Újra. Hiszen nyitva volt az, tudjuk is hogy milyen érzés – boldogan, szabadon szárnyalni, és nem attól rettegni, hogy vajon mikor zuhanunk le… Minden zuhanásból összekaparjuk magunkat. Mindből egytől-egyig. Nincs kivétel. Csak épp utána már óvatosabban szállunk fel. Lehet, hogy nem megyünk olyan magasra, vagy épp betegesen körülményesen figyeljük azt, hogy mi van körülöttünk ahelyett, hogy egyszerűen élveznénk a látványt, meg az összes többi apró csodát.
* Van, hogy csak egy pillanatot kapsz... Ami megérint. Egy mosolyt, egy kedves szót, egy ölelést. Aztán a pillanat elillan. Te pedig szomorúan nézel utána, és nem érted, miért... Miért csak ennyit kaptál? Aztán lassan kezded megérteni. Azért kaptad, hogy újabb erőd legyen. Hogy amikor már majdnem feladtad álmaidat, megérezd, hogy mire vágysz. Hogy ne érd be kevesebbel. Hogy újra átérezd, milyen az Igazi Pillanat. És várd tovább. Kitartóan. Mert eljön az a pillanat is. Ami örökké tart!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése